Miután a Guandaót vagy kwan-daot már alaposan kitárgyaltuk, most következzék Ren másik, előkelőbb fegyvere, a Viharszablya. Ahogyan azt ti is tudjátok, a Viharszablya a Tao családban apáról fiúra száll. De tulajdonképpen mit is érdemes tudni erről a rendkívüli kardról?

FIGYELMEZTETÉS: Mivel nem találtam semmilyen anyagot arról, hogy Kínában mit jelentett a kard, ezért a szövegben arról találsz infókat, hogy Japánban milyen jelentőssége van a kardnak.

A régi keleti (de főleg japán) kardokat a világ legtökéletesebb és esztétikailag legfinomabb kidolgozású kardjainak tartják. A japánok nemcsak fegyvernek, hanem műalkotásnak is tekintették őket. 
A feudális Japánban a kard "a szamuráj lelke" volt, élet és halál ura, hiszen gazdája jog szerint bárki ellen használhatta, aki életét vagy udvarát veszélyeztette. A háborúk kivételével azonban csak ritkán, és alapos megfontolás után rántottak kardot.
A kard és tartozékai, díszítései jelezték tulajdonosának társadalmi helyét és ízlését.

Ami a Viharszablyát illeti, díszesnek díszes, de számomra kicsit európai beütésű. Ugyanis a keleti kardokra nem igazán jellemző a markolat helyén lévő vízszintes markolatszerűség. Ráadásul ez a "aki ki tudja húzni a Viharszablya pengjét, minden kétséget felül áll. Ren a mi igaz vezérünk" szöveg hasonló ahhoz az európai kis mendemondához, hogy "aki ki tudja húzni a kardot a sziklából, az lesz Anglia királya". Melyik kard is ez? Az Excalibur, úgy bizony. Szal még az is elképzelhető, hogy a Viharszablya és az Excalibur valamiféle kapcsolatban van egymással. De nem ez a lényeg. Személy szerint nagyon otthonosan mozgok a történelemben, sőt még a fegyvertörténethez is van egy kis sütnivalóm. Ezért megpróbálom jellemezni a Viharszablyát.

A Viharszablya japán neve, mint tudjuk, Hou Rai Ken. Szavanként a következő jelentéssel bírnak: Hou= rokonsági ág, büntetés, fegyver Rai=legyőz Ken=kard, szablya. Tehát magának a névnek nagyjából egy ilyen jelentése van: Ez a kard minden fegyvert legyőz. Hát, ez úgy hangzik, mintha a kardot elkészülte után a kovácsok elvitték volna egy szerzeteshez, aki megáldotta, és ezt a nevet választotta ki neki, mondván, hogy szerencsét hoz. Egy másik szótár szerint viszont úgy állapítottam meg, hogy a Hou Rai Ken azt jelenti, hogy "Rokonságban a legyőzött császárral". Ez esetben viszont a Viharszablyának már elkészülési apropót is el tudunk képzelni. Mivel Taoékat durván a XV. - XVI. század környékén száműzték, elképzelhető, hogy a Viharszablyát az akkor élt, legifjabb Taonak készítették születési ajándék gyanánt. A legyőzött császár itt nem megbukott uralkodót jelenthet, hanem elképzelhető, hogy az akkori Tao fejedelem kudarcára akartak utalni. Nos, mindkét verzió valószerű, hiszen a kovácsok sokszor vitték el a kardjaikat megáldatatni szerzetesekkel, hogy szerencsét hozzanak a tulajdonosuknak. És Taoéknál cseppet sem meglepő, ha egy új szülött csecsemő ajándéka egy kard. 
A Viharszablya minőségét tekintve valószínűleg akármilyen apropóból készült vagy a legjobb kínai acélból lett megcsinálva, vagy damaszkuszi acélból (mint tudjuk, Ázsiában a damaszkuszi, Európában a spanyol acél az, ami a legerősebb és a legjobb). A kard három főbb részből áll: fogantyú, markolat és penge. A Viharszablya fogantyúja ránézésre 15 cm hosszú. Magát a fogantyút a készítő két részre osztotta: egy felső és egy alsó részre. A felső rész öt cm-t tesz ki. Ez a kard legfelső része. Itt van egy kör alakúra csiszolt ametiszt, ami a kard eleganciáját még jobban kifejezi. Ide kötődik a rangot jelző két, lila bojt is, ami a kardkészítés kései szakaszában kezdtek el használni a nemes embereknél. A fogantyú alsó része 10 cm. Ezt a részt fogja meg Ren, miközben harcol. Gyakorlatilag ennek az egyedüli funkciója, hogy itt fogják meg a kardot. Ennek a résznek elég hosszúnak kell lennie, hogy egy emberi ököl elférjen rajta, illetve legyen szabad helye az ujjai mozgatására, amennyiben az illető mazsorettet akar bemutatni a karddal (lásd 53. rész). Azért nem lehet ez a rész pontosan akkora, mint a kard tulajdonosának az ökle, mert akkor a felső rész illetve a markolat megnyomhatják a kezét, és ez eléggé fájdalmas tud lenni.
A markolat mindenhol a kardnak azon része, ahol a főbb dekoráció van. A markolat sokat fejlődött az évszázadok során, egyedül keleten maradt változatlan. Míg Európában alkalmaztak olyan markolatot is, ami homorú, így belelehetett csúsztatni a kezet, hogy az ne sérüljön meg, plusz a fogantyú is kapott öt centi hosszabbítást, addig keleten még mindig a katanáknál is bevált kis nyista markolatot használták. A Viharszablya markolata hosszúságban 10 centi, szélességben öt centi. Alakja nem szabályos, mint a legtöbb keleti kardnak, hanem inkább egy enyhébb európai beütése van. A markolaton a dísz gravírozott. Az egyszerű embernek csak egyszerű vonalaknak tűnnek. Pedig több annál. Nyomozgattam egy kicsit, és több kínai ábrázoláson is ugyanilyen vonalakkal rajzolták meg a sárkányok tüzét. (Többek között ezért is volt a Sárkány Halhatatlansága az oldal neve) Tehát egy újabb mitológiai vonatkozásba botlottunk. Ugyanis amelyik kardra sárkánylángokat véstek, az bátorrá és erőssé tette tulajdonosát. Tehát visszatértünk a b) verzióhoz, hogy egy újszülött gyermeknek készült a kard.
A penge minden kard legfontosabb része. Amelyik kard pengéje nem jó, nem éles, vagy bármi baja van, az nem is kard. Nos, a Viharszablya pengéje különösen speciális. Pláne azért, mert én eddig egyedül Artúr király és az Excalibur legendájában találkoztam olyan karddal, aminek a pengéje félig nem látszott. A Viharszablya pengéje tökéletes kidolgozású, esztétikailag nagyon finom, és rendkívül éles. Tehát a Taoknak semmi okuk nincsen arra, hogy a Viharszablyára panaszkodjanak. Amúgy pedig, aki náluk ezt a kardot birtokolja, az a Taok törvényes vezetője.

Viharszablya nevei különféle nyelveken:

• japán: Hou Rai Ken
• olasz: La Spada del Tuono (Mennydörgés kardja)
• angol: Sword of Thunder (Villám kardja)
• spanyol: Hou Rai Ken (nem változtattak semmit rajta, gyakorlatilag ők az eredeti animét adták le)
• magyar: Viharszablya

Híresebb kardok:

• Allah kardja
• A Végzet Kardja
• Az Állam Kardja
• A Háború Kardja
• Goujian Kardja
• Boabdil Kardja, az utolsó mór király kardja
• Tizona, El Cid kardja
• Mennyei Akarat, Le Loi vietnámi király kardja
• Kusanagi, Susanoo kardja
• Shamshir-e Zomorrodnegar, Salamon király kardja a perzsa hiedelem szerint 
• Excalibur, Artúr király kardja
• Arondight, Lancelot kardja
• Attila hun vezér kardja
• Crocea Mors, Julius Caesar kardja
• Bram (Balbung), Siegfried kardja a Niebelung énekből
• Taming Sari, Hang Tuah, kínai harcos kardja